Gyors lövés technikája

 

Az itt leírt, és a videók almenüben bemutatott lövési technikák nem csak gyakorló heggyel valósítható meg, hanem történelmi és vadász heggyel is. Ez az oldal abban segít, hogyan használhatod az általam gyártott íjadat, és az ehhez kapcsolódó felszerelést. A itt találod az egy méternél rövidebb íj, oldal és hát készenléti összetett tegezzel történő gyors lövés megoldásainak bemutatását. Valamint hasznos tippeket, hogyan használhatod optimálisabban a már meglevő felszerelésedet, íjad. A videókban nincsenek film trükkök, kitakarások, stb., a filmekben valós jelenetek vannak!

 

 

 

Ember

A gyors lövés technikájának fontos eleme az ember! Nincs tökéletes ember, ezért nincs tökéletes technika, és ezzel együtt tökéletes lövés sem! Ami megtehető az az, hogy közelítünk a tökéletességhez. Egy tökéletlen eszközzel, csak tökéletlen dolog hozható létre. Ezt jó ha az elején tisztázzuk, mert így jobban kezelhetőek a csalódások, és hibák. Az ember tudatos lény, elemez, értékel, következtetéseket von le. Ez nem mindig előnyös, sőt néha káros is! Az ember gyermek korban mikor megtanul járni, nagyon koncentrálnia kell a járásra, és gyakran nem sikerül, még csak felállni sem. Ha erre az időszakunkra nem emlékszünk, gondoljunk azokra akik lebénultak, és újra kellet tanulniuk a járást, micsoda nagy munka! Mennyi ideig szokott ez eltartani? Gyakran 3 évig is! Mire kell ennyi idő? Hát nem a járás megtanulásához! Hanem az idegsejtek közötti kapcsolatok kiépítéséhez! A járás először tudatos agy munka, majd az agy már tudatosság nélkül irányítja a lábat, a harmadik fázisban a gerincvelő veszi át a mozgás irányítását. Miért a gerincvelő? Ennek két oka van, a magasabb agyi funkciók használata jelentősen terheli az agyat, és túl is terhelnénk, ha ezeket nem egyszerűsítené, és nem helyezné ki az alacsony agyi funkciójú motoros agyközpontnak, a terhelést még jobban csökkentve, a gerincvelőnek egy egyszerűsített parancssor formájában. A második ok, hogy az idegrendszer nem csak elektromos jelekkel, hanem kémiai reakciókkal is kommunikál, és ezek "lassúak". A megoldás az, ha csökkentjük a láb, és a vezérlő központ közötti távolságot, ezért kerül át végül a gerincvelőbe a járás szabályozása. Ennek akkor örülünk igazán amikor megbotlunk valamiben, és az esésünket megakadályozza a gerincvelő gyors válasza, újra szabályozása. Ha ezt a javítást a magasabb agyi funkcióknak kellene elvégeznie, biztasson elesnénk, mert túl sokáig tartana. Persze ez a tény minden motoros funkcióra (izom tevékenységre, szabályozásra igaz), így a kéz mozgására is. Tehát ha igazán gyorsan szeretnénk lövéseket leadni íjjal el kell érni, hogy a kezünk vezérlése a magasabb agyi funkcióktól átkerüljön a gerincvelőbe. Tehát aki célzó berendezést, meg mindenféle csúcstechnológiás eszközt használ, az folyamatosan a magasabb (látás, összehasonlítás, elemzés, stb.) agyi funkcióit használja, ami meg akadályozza a gyors lövések leadását. Ezt a vonalat lehet erőltetni, de szervezetünk ettől még nem változik meg, ennek eredménye meg a csalódás lesz.

Mit kell tenni?

A gerincvelő a járás funkcióját csak úgy tudja átvenni, ha tartósan nem változnak a láb paraméterei, (hossza, súlya, ereje, stb.) így ezt lehet egy egyszerű parancssorral vezérelni, amit már a gerincvelő is képes kezelni, a maga "primitív" idegsejtjeivel. Persze azért a láb paraméterei is változnak idővel, de ezek nem gyorsak, és tudja kompenzálni az idegrendszer. Erre egy példa, hogy tudunk járni, de köss a két lábadra egy egy rudat "gólyaláb", és próbálj meg járni. Ez azért nem megy elsőre, mert a láb paraméterei olyan mértékben változtak meg, amit már egyszerű kompenzációval nem tud megoldani az idegrendszer. Ha bakancsot, torna cipőre cseréljük, azt még az idegrendszer tudja kompenzálni, de a rudakat "gólyalábat" már nem, ilyenkor a magasabb rendű agy funkcióknak újabb, egyszerű parancssort kell írnia, a gerincvelő számára ( A gerincvelői programozás működése: az agy a végtagokat a gerincvelőn keresztül éri el, a jelek a gerincvelőn végigfutva egy jellegzetes nyomot hagynak. Minnél többször fut át ugyanaz a jel, annál mélyebb nyomot hagy az ideg pályákban, mint egy keréknyom. Végén annyiszor megy át a jel a gerincvelőn, hogy a gerincvelő idegsejtjei is képesek önállóan elvégezni a vezérlést, így már az agy ezzel a tevékenységgel a továbbiakban nem foglalkozik. Ez csak addig van így, amíg a tudatosság vissza nem veszi ezt a vezérlést. Ennek az eredménye, ahogy már nem egyszer tapasztaltuk is, hogy először jól megy az íjászat, utána meg vissza esünk. Ha az megvan ,már így is képesek vagyunk járni! Mit tanít nekünk ez a helyzet?

Az íj használat ugyan olyan természetes folyamat lehet mint a légzés, vagy a járás, de csak akkor ha lent leírt szempontokat figyelembe vesszük.

Ne változtass a felszereléseden (íj húzóereje, nyílvessző tömege, lőtávolság, stb.) ez lehetővé teszi, hogy a magasabb agyi funkciók, egy általános ezekre a paraméterekre kialakított egyszerű parancssort írjon a gerincvelőnek, de ez csak akkor lesz így ha:

• Nem használod a tudatosságodat, a magasabb agyi ellenőrzést (célzás, elemzés, összehasonlítás, stb.) ez megakadályozza az egyszerűsítést "séma gyártást" vagy "sablon gyártást", és az egyszerű parancs sor használatát, tehát csak lőj, és
• Ismételd ezt addig ameddig csak tudod, 1-2 óra elég lesz (pár száz lövés)
• Ha változtatnod kell (mondjuk a lőtávolságon) kicsit változtass, hogy elég legyen csak a kompenzáció, és ne kelljen az idegrendszernek egy új helyzettel szembesülnie, új idegi kapcsolatokat kiépítenie
• Fel kell venni egy ritmust, ütemet. Ez kezdetben lassú és gyakran kiesünk belőle, de a gyakorlás majd segít tartani.

Ezek csak akkor lesznek igazak, ha már megvan az elméleti és gyakorlati ismeret alap szintje, ha ez nincs meg, nem fog igazán menni a gyors lövés

Mire kell figyelni?

Az agy egy érdekes szerv, mivel folyton bele akar szólni a lövések leadásába. Mikor fordulhat ez elő?

1. Amikor jó találatokat érünk el, és kezdünk örülni a találatoknak, és az agy kezd beleszólni a lövésekbe, persze egyszerre két parancssor nem futhat így elkezdünk hibázni.
2. Ha sokat hibázunk és elkezdjük erőltetni a lövéseket, az erőteljes érzések meggátolják a gerincvelőt a mozgássor vezérlésében, hisz az agy nagyon pörög igyekszik megoldást találni a problémára, az erőteljes érzések miatt, és nem hajlandó átadni a vezérlést, hisz "vészhelyzet van".
3. Ha valami kizökkent bennünk a ritmusból, és megakad a folyamatos mozgás (kiesik a nyílvessző a kezünkből, stb.). Ilyenkor a gerincvelő parancssora fut tovább miközben a kezek mozgása ezt nem követi. Ez zavart kelt a vezérlésben, és az agy közbelép, és elvezeti a mozgás sort a kezdő pozícióig, ahonnét a gerincvelő folytathatja tovább a mozgássor vezérlését.
4. És ha valamilyen külső hatás (zaj, fény, valami hozzánk ér, stb.) kizökkent bennünk. Ilyenkor ugyanaz játszódik le mint az előbbi leírt esetben.
5. Ha időnként koncentrálunk a mozgásunkra, elkezdjük azt figyelni, elkezdünk róla gondolkodni.

Nem könnyű elérni, hogy ebben az állapotban maradjunk, ezt gyakorolni kell, de ha ezekre tudatosan figyelünk, hogy az agyat korlátozzuk, sikerülni fog. A férfiak és nők idegi felépítésében különbségek vannak. A számunkra most fontos különbség, hogy a férfiak gondolkodása sokkal inkább egy logikus, racionális gondolkodás mód, a nők sokkal inkább érzelmi beállítottságúak. Ebből egyenesen következik, hogy az ismétlődő mozgások megvalósítása a nőknek könnyebben fog menni, nehezebben esnek ki a ritmusból, nem bonyolítják túl a dolgokat. A férfiak hajlamosabbak mindent aggyal csinálni, túl bonyolítják a dolgokat, ezzel zavarják a mozgás lefolyását. Ebből az következik, hogy a nőknek kevesebb erőfeszítésébe fog kerülni a folyamat elsajátítása, és fenntartása. Ezt egy munkakörnyezetben úgy szokták leírni, hogy a nőknek jobb a "monoton tűrése", ilyen egy szalag munka, amit a nők sokkal jobban képesek hosszú ideig végezni, mert ezt az ismétlődő folyamatsort jól ki tudják helyezni a gerincvelői vezérlésnek, úgy hogy oda se néznek, közbe még beszélgetnek is! Ezek a nemek közti különbségek csak nehezítik, vagy könnyítik a tanulást, és kivitelezést, de nem teszik lehetetlené, de azért érdemes figyelembe venni.

Mi a feladata a magasabb agyi működésnek?

Jóformán csak az, hogy kijelölje a célt (látás, hallás, más érzékszervek nem igen vesznek részt ebben) amit szeretnénk eltalálni, valamint, hogy ha megakadunk a folyamatban, akkor átvigyen bennünk a következő gerincvelői parancssor kezdetéig, hogy a gerincvelő vissza tudja venni a motoros vezérlést.

Egy plusz segítség lehet, ha a teljes lő folyamatot részeire szedjük, és ezeket a rész feladatokat külön külön gyakoroljuk, a végén pedig összeállítjuk egy egész folyamattá.

Ha ezek a szempontok érvényesülnek a gyakorlás közben, az íj a testünk részét fogja alkotni, mint egy beültetett protézis. Úgy fogjuk használni, hogy az teljesen ösztönös lesz, jelentősen csökkentve a reakció időket.

A lövés technikának van egy pszihikai része is. Az embernek egy megfelelő pszihés állapotban kell lennie, az hozza a legjobb eredményt hozza ki magából és erre törekednie kelene. Ezt az állapotot legjobban, a víz mozgásával sikerült definiálni. A víz lágyan, harmónikusan folyik, a nehéz köveket kikerüli, a kisebb dolgokat magával viszi, de nem ál meg csak folyik, ez egyfajta harmónikus állapot, egyfajta állandóság. A vízzel csinálhatsz bármit, ha lefagyasztod és újra felmelegíted, szilárdból, ismét folyékony lesz. Ha felmelegíted gőz lesz, de ha lehűtöd megint folyékony és stabil. Ha nő a tömege, nő az ereje, képes bármit magával ragadni, még a hegyeket is elhordja. Az íjászat közben azt kell éreznünk, hogy víz vagyunk. Minnél többet gyakorlunk annál nagyobb víz tömeg leszünk. De mi döntjük el, hogy lassan áramló széles folyó, vagy lezuduló vízesés leszünk, amit a helyzet megkiván. A mozgásunknak ugyan ilyen, zökkenő mentesnek, folyamatosnak kell lennie, harmónikusnak. Esetenként ez a mozgás felgyorsúlhat, vagy lelasulhat, viszonylag rövid idő alatt, mire van szükség. Nem szabad kapkodni, rángatni, ütögetni, stb a felszerelésünket, használat közben, minden egy folyamatos mozgás legyen. 

 

 

Lövés előkészítése

 

A lövés előkészítése több lépésből áll össze. Ezek a következők:

• Íj megfogása
• Nyílvessző megfogása
• Nyílvessző idegre (húrra) illesztése
• Felhúzás
• Célra tartás
• Oldás (lövés)

Bemutató videó: Scythian shot technique - Bow (Hun) Szittya Íjász

 

Íj megfogása.

Az íj megfogása azért lényeges, mert nagy mértékben befolyásolja a lövés pontosságát. Pusztai „nomád” íjakon nincs „kifutó”, és „jellegzetes markolat”, a kezünk lesz a kifutó, és a helyzete dönti el hogy pontos lesz e lövés. Mit tapasztalhatunk ? Ha az idegen (húron) van egy göb (ütköző) ami pozicionálja a nyílvessző ajkat (nock), akkor pontosan meghatározható hova kell a kezünket a rakni a markolaton. A nyílvessző hegyének mindig lejjebb kell lennie, mint a nyílvessző ajaknak (nock), hát hogy mennyivel arról több gondolat is megjelent. Én azt tapasztaltam, hogy ezt alapvetően a húzás (nyílvessző) hossza befolyásolja. Minél hosszabb a nyílvessző, ez az érték annál nagyobb lehet. Az 55 cm-nél 4-5 mm, 65 cm-nél 5-6 mm, 75 cm-nél 6-8 mm. Ezeket az értékeket a nyílvessző viselkedése is befolyásolja amit figyelembe kell venni.

Mit fogunk tapasztalni a mély és magas fogás esetén?

Ha mélyen fogunk, a kilőtt nyílvessző erőteljesen süllyed, mintha felülről ráütöttek volna a hegyére, valamint az íjat elhagyva a tollak felemelkednek a lövés vonala fölé, majd a légellenállás a tollat erőteljesen letolja, túl lendülve a lövés vonalán. A nyílvessző ezt a mozgást addig végzi egyre kisebb kilengésekkel (amplitúdóval), míg a toll be nem stabilizálja, és ezt a mozgást le nem csillapítja, ha a nyílvessző eleje és hátulja már a lövés irányába mutat, és azzal nem zár be szöget, ez a mozgás megszűnik, és egyenletesen halad tovább.

Ha magas a fogásunk az íj markolaton, akkor a nyílvessző ajak (nock) alacsonyabban van a nyílvessző hegye. Oldáskor (kilövéskor) a nyílvessző teste végig fut a tartó kézen, ami megdobja a nyílvessző hegyét felfelé, a nyílvessző hegye mintha egy ütést kapott volna alulról, és erőteljesen felfelé tart. Föl és lefelé történő imbolygás ugyan úgy végbe megy, mint a mély tartás esetében, csak ez fordítva kezdődik, és egész addig tart míg a haladás iránya, nem egyezik meg a nyílvessző hossz tengelyének irányával.

Hogy állapítsuk meg a tartó kéz helyes pozícióját?

A helyzet az, hogy ehhez el kell távolítani a kifutó kézről a védő eszközt, más különben nem fogjuk érezni a különbséget. Először vegyünk fel mély fogást a markolaton, láthatóan mélyet, a kezünkön futtatva ki a nyílvesszőt, arra figyeljünk, hogy a nyílvessző hegye már ne érjen a kezünkhöz csak a nyílvessző teste. Ha ez megvan lőjünk és figyeljük meg a mozgást. Ha magasat fogtunk azt azonnal meg fogjuk érezni, mert a bőr azonnal lejön a kezünkről. Kétszer is ellenőrizzük, hogy elég mély e a kéz tartásunk a markolaton! Ha nem ütötte meg a nyílvessző a kezünket, akkor minden lövés után egy pár milliméterrel csúsztassuk feljebb a kezünket. Azt tapasztaljuk, hogy a nyílvessző imbolygása egyre kisebb lesz. Ezt addig folytassuk míg a kezünket meg nem üti a nyílvessző, de csak alig észrevehetően. Ekkor egy milliméterrel vigyük lentebb a kezünket, kezdetben jelöljük meg ezt a pontot, mondjuk ragasztó szalaggal. Időre van szükség ahhoz, hogy csak tapintás útján el tudjuk dönteni, helyes e a kéztartásunk, vagy nem. Egy idő után már a nyílvessző mozgásából is látni fogjuk helyes e a kéz pozíciója, és a lövések közben is javíthatjuk. A nyílvesszőknek egyformáknak kell lenniük, minden paraméterükben!

 

Nyílvessző megfogása.

A nyílvessző végének kialakítása a megfogás miatt érdekes és kesztyűben is jó fogással kell, hogy rendelkezzen, és ez akkor is igaz kell, hogy legyen, ha nehéz heggyel van a nyílvessző felszerelve. A tollazást úgy kell kialakítani, hogy a megfogáskor ne sérüljenek a tollak, és még az íj ablakban is elférjen, úgy hogy nem ér hozzá az íj markolatához, az idegre (húrra) illesztéskor sem. Ha roncsolódnak a tollak elöl, és/vagy hátul az rontja a találati pontosságot. A nyílvessző végére a nyílvessző ajakon (nock) vezértoll pozicionálót, az ideg (húr) beillesztési pontjától 2-3 cm-re érdemes elhelyezni, ha ennél közelebb van a hüvelyk ujjunkkal nem tudjuk hátra húzni a nyílvesszőt, hogy beugorjon a nyílvessző ajak (nock) az idegbe (húrba), a hüvelyk ujjunk neki fog ütközni az idegnek, vagy túlságosan be kell hajlítanunk. Ha ráfogunk a nyílvessző végére két ujjunkat használjuk a hüvelyk és mutató újat, két ujjunk között sodorjuk a nyílvesszőt míg a vezértoll pozicionáló a hüvelyk ujjunk alá nem kerül, ekkor megfelelő a pozíciója. Ezt a mozdulatsort, kis gyakorlással a nyílvessző mozgatása közben is elvégezhetjük anélkül, hogy közben elejtenénk a nyílvesszőt. Ha megfelelő a vezértoll pozicionáló mérete és elhelyezkedése kesztyűben is jól érzékelhető.

 

Nyílvessző idegre (húrra) illesztése.

Ez a legkritikusabb pont, ezt lehet a legkönnyebben eltéveszteni. A nyílvesszőt stabilan alá kell támasztani az íjtartó kézen, az íjat is érdemes egy kicsit megdönteni, a nyílvessző fogó kézzel egy enyhe körkörös mozdulatot kell leírni, kikerülve az ideget (húrt) felűről lefelé haladva. Ha elértük az ideget (húrt) a hüvelyk ujjunkkal, a nyílvessző ajkat (nock) mozgassuk felfelé, érezni fogjuk amint az ideg (húr) a nyílvessző ajakban (nock) enyhén megszorul, majd pattintsuk be, és mozgassuk a nyílvesszőt addig , amíg el nem éri a göböt (húr gyűrűt). Ha előszörre nem sikerült illeszteni a nyílvessző ajkat csináljunk egy ismétlő mozdulatot, kisebb körrel. Azért kritikus ez a mozdulat sor, mert több hibát is generálhat.

Mellé tesszük a nyílvessző ajkat (nock) az idegnek (húrnak), az ismétlés miatt időt veszítünk, és kiesünk a ritmusból.

Ha a nyílvessző ajkat (nock) nem nyomjuk fel a göbig (húr gyűrű) a lövésünk meg fog pattanni az íj tartó kezünkön, és magas lövés lesz az eredménye, ha nincs rajtunk kézvédő a bőr lejön a kezünkről.

Ha az ideg nem pattan be a nyílvessző ajakba (nock) a felhúzásnál, a nyílvessző ajak (nock) leválik az idegről (íj húrjáról), és a földre esik felhúzás közben.

Ezt a mozdulatsort érdemes a legtöbbet gyakorolni.

 

Felhúzás.

Az íj megfeszítését egyenletes tempóban hajtsuk végre, aki sokat lőtt csigás íjjal, az ezt az íj típust is fel akarja majd rántani, ezt szokni kell. 

Az íj kihúzásánál mind a két kéz dolgozik, az íj tartó kéz tol, az íj húrját tartó kéz húz. Ennek az az oka, hogy így mind a két kéz dolgozik, lassabban fárad el a kezünk, és egyenletesebben van terhelve, valamint fele akkora az idő amíg megfeszítjük.

Ehhez az íjtartó kezünket be kell húznunk a testünk mellé, és onnét kitolni.  

Ha nagyon erős az íjjunk, akkor négy ujjal érdemes megfeszíteni az íjat, és az ideg (húr) legyen az ujjaink hajlatában, ha gyengébb íjat használunk három ujj is elegendő lesz, és az ideg (húr) legyen az ujj begyünkön (ujj végen), ez pontosabb lövést is eredményez. Az ujjainkat érdemes védeni, persze gyakoroljunk védő eszközök nélkül is gyorsabbak leszünk, és kevesebbet hibázunk. Mind a négy, illetve három ujjunk a nyílvessző alatt van. Kezdetben a felhúzáskor ne érjen a mutató ujjunk a nyílvessző széléhez, mert finoman nem tudjuk a kezdetekben fel tolni a göbre (húr gyűrű). Ennek az lesz az eredménye, hogy hogy a nyílvessző az íj tartó kezünkről felemelkedik, és oldal szórást okoz. Időbe telik amíg a megfelelő erővel szorítjuk a nyílvesszőt a göbre (húr gyűrű). Ha jól csináljuk akkor az íjat nagyobb sebességgel mozgathatjuk jobbra balra, és még sem esik le az íjtartó kézről a nyílvessző, illetve az íjunkat akár 45° alá is fordíthatjuk a függőlegeshez képest a nyílvessző irányába, a nyílvessző mégsem csúszik le az íjtartó kézről.

 

Célra tartás.

Ezeken a típusú íjjakon nincs irányzék, tehát célozni sem lehet velük. Meg tehetjük, hogy különböző pontokat felhasználunk a célzásra az idegen (húron), és az íjon, de ez csak a kezdetben segít gyorsan fejlődni, majd megreked a fejlődés. Az emberi idegrendszer a legjobb célzó berendezés, ennél nincs jobb, és a jövőben sem fognak jobbat gyártani. Az irányzék figyelése egyébként is beszűkíti a periférikus látó mezőt, nem tudjuk nyomon követni a körülöttünk zajló eseményeket. Nem kell az íj, és az ideg (húr) vonalát sem nézegetni, mert ehhez meg be kell csuknunk az egyik szemünket, ami meg szintén nem előnyös. Elegendő ha csak a szemünk vonalába húzzuk fel a nyílvesszőt, ez már ad egy irányt, itt nem arról van szó, hogy irányra sem kell tartani, vagy hogy vaktában kell elereszteni a nyílvesszőket. A célra tartásnak három fázisa van:

A testünkkel abba az irányba fordulunk amerre lőni szeretnénk, ez persze lehet akár folyamatos mozgás is

Az íjat abba az irányba mozgatjuk ahol van a cél, ez is lehet folyamatos mozgás, és ebben már bent van az íj megfeszítése is

Az íj megfeszítését a végponton egy pillanatra megállítjuk ez igaz az íj mozgatására is, ez alól csak a ember és/vagy ló haladás lehet kivétel. Ezt a megállást kihagytuk, az idegrendszer azt hiszi, még nem végeztünk felhúzással, és cél megjelöléssel, kevés sikerünk lehet a pontosság terén. Lehet, hogy a videókon nem látszik de a mozgás egy pillanatra meg van állítva, de ahogy egyre gyorsabban megy a lövés, ez az idő is egyre inkább rövidül.

 

Oldás (lövés)

Ahogy az előbb említettük az oldás pillanatában, az íj mozgása megáll, mi történik ekkor? Két tényező befolyásolja az oldást és annak következményét.

1. Íjtartó kéz: nagyon sokféleképpen meg lehet fogni az íj markolatát, ebben nem állítanék fel szabályt. Annyi azonban biztos, hogy ezek az íjak nem középlövők (a nyílvessző hossz iránya és a lövés iránya szöget zár be), ha felhelyezünk egy nyílvesszőt az idegre (húrra), és a nyílvessző másik végét az íjtartó kezünkre tesszük, és kinyújtjuk az íjtartó kezünket magunk elé, belenézünk az idegbe (húrba), és az íjkar tükör, vagy hossztengelyébe, látjuk, hogy a nyílvessző oldalra áll, jobbra vagy balra, attól függően az íj melyik oldalán fut ki a nyílvessző. Ha ezt nem oldanánk meg, a kilövésnél oldalszórást eredményezne. A problémát úgy orvosolhatjuk, ha elérjük, hogy az ideg (húr), az oldás pillanatában kiugorjon az íj háta mögül, és ezáltal a nyílvessző a markolattal párhuzamosan hagyja el az íjat. Ennek a problémának az orvoslására is több lehetőségünk van:

- Íj markolat becsavarása: ehhez a megoldáshoz az íj karját hossz tengellyel megegyező irányban csavarva kell tartani az oldásig

- Íj megrántása: az íjat a lövés pillanatában enyhén megrántjuk, hogy milyen irányba az attól függ hol fut ki a nyílvessző, mindig a nyílvesszőtől toljuk vagy húzzuk el az íjat

- A harmadik megoldás ha az ideget (húrt) rántjuk ki az íj mögül.

- Vagy ezek kombinációja

Én személy szerint az első megoldást tartom a legjobbnak, de embere válogatja, ha jól tudunk lőni vele akkor mindegy.

Amire még nagyon oda kell figyelni az az, hogy az oldáskor az ideg (húr) nem érhet hozzá az alkarunkhoz, ezt úgy érhetjük el, hogy jól behajtjuk a könyökünk.

Tapasztalatok azt mutatják, hogy 60-70# húzó erejű íj felett az oldás pillanatától az íj rezgésének megállásáig a könyök, váll, csukló ízületei komoly „ütést” kapnak, vagy nevezhetjük káros rezgésnek is, ami az ízületek fájdalmában jelentkezik. A teljesen nyújtott íjtartó kar esetében semmi sincs ami ezt az „ütést” csillapítsa, hisz az ízületek csak kis mértékben képesek az összenyomódásra (a három ízület 1-2mm-t). A reflex sztyeppei és/vagy Szittya íjak „robbanékonyan” indítják a nyílvesszőket nem egyenletesen mint a bot íjak, vagy csigás íjak, ezért a pillanatnyi terhelés, impulzus is nagy. Ennek a megoldására a behajlított íjtartó kéz a legjobb megoldás, hisz itt az impulzust nem az ízületek, hanem az izmok nyelik el, akár több centimétert is mozdulva mint egy lengéscsillapító, az autóban. Persze behajlított íjtartó kézzel nehezebb lőni mint teljesen kinyújtott kézzel, főleg ha erős az íjunk. Azért érdemes mégis ezt megtenni mert, hosszú távon az ízületeink megsérülhetnek, és nem tudjuk tovább növelni a húzó erőt. Sok íjász panaszkodik ízületi fájdalmakra, ennek főleg ez az oka!  

Persze amikor az íjat megfeszítjük ösztönösen kinyújtjuk az íjtartó kezünket, de ez nem jó tartás, ha ezt tesszük, az alkaron végig fut az ideg (húr), és egyenetlenné teszi az ideg (húr) mozgását.

Milyen módon? Először is jobb és bal irányban oldalszórást eredményezve, másodszor az alkarhoz történő hozzáérés, fékezi az ideg (húr) mozgását, aminek meg az lesz az eredménye, hogy a nyílvessző kisebb sebességgel hagyja el az íjat, a lövés meg rövid lesz. Akkor jó a kéztartásunk ha az íj idege (húrja) a lövés után is rezeg, ha ez a mozgása nincs meg, akkor elérte az alkar védőt. Fontos volna alkar védő nélkül is gyakorolni, hisz a helyes tartás igazán így sajátítható el, a fájdalom meg komoly motiváló erő tud lenni.

2. Oldó kéz: egy tényező befolyásolja mi történik az oldás pillanatában, az hogy hol helyezkedik el az ideg (húr) az ujjunkon. Ez két pont között lehet az ujj begy (ujj vége) és az első ujjperc, hajlata között. E között a két pont között a különbség az, hogy az újon való legördülés csavarja az ideget (húrt), ennek következtében a húrnak feszülő, gyorsuló nyílvesszőt a nyílvessző ajaknál (nock) egy hossz iránytól elcsavaró erő éri, oldal szórást eredményezve. Ennek a problémának ez elkerülésre, minél inkább az új begyet (új véget ) kell használni. Ez azt is jelenti, hogy ha egy íjat nem tudunk az ujj begyünkkel (ujj végével) kihúzni, akkor pontatlan lövést fogunk leadni vele, persze ha nagy távolságra akarunk erős íjjal lőni, akkor ez nem annyira probléma. 

 

Bemutató videó: Scythian shot technique - Bow (Hun) Szittya Íjász  

 

 

 

Gyakorlás intenzitása?

Hetente 300-500 lövést kell leadni. Ez nálam heti egy két alkalmat jelent 2 órán keresztül. Könnyen kiszámítható hogy, ez 300- 500 lövés * 45# (19,5kg)= 5,8 – 9,7t. Ez 15 nyílvesszővel 20-25 ismétlés, két óra alatt. Ha van lehetőségük otthon kialakítani egy saját kis lőteret, egy 10x2m alapterültű szabad sávot, akkor bármikor gyakorolhatunk, ha ráérünk akár 1/2 órát, akár minden nap, ha bírjuk! Nem lehet elégszer hangsúlyozni a magas ismétlés szám, lövés szám fontosságát, csak ezzel érhető el a megfelelő technika, gyorsaság, erő, pontosság. A technika az intuitív (megérzésen) célzáson alapul, hangolnunk kell magunkat, éreznünk kell a határainkat és technikai lehetőségeinket. Ha valaki ennyit gyakorol, úgy 3 hónapon belül képes lesz ezt megcsinálni, alap szinten. Van lehetőség a "száraz" gyakorlásra is, ez azt jelenti, hogy a nyílvesszőt nem lőjük ki az íjból, hanem a felhúzás után, vissza eresztjük az íj húrját, a nyílvesszőt levesszük az íj húrjáról, és vissza tesszük a tegezbe. A többi megoldás ugyan az, de ez a változtatás lehetővé teszi, hogy akár egy kis szobában, vagy helységben is lehessen gyakorolni.

 

 

Milyen erős íjat válasszak?

Érdemes nem olyan erős íjat választani, amit csak remegve, egyszer kétszer tudunk kihúzni, így nagy az oldási kényszer is, és nem tudunk koncentrálni. Olyan erős íjat válaszunk amit legalább 30 egymás utáni alkalommal ki tudunk húzni, és a csúcs ponton egy másodpercig meg is tudunk tartani, úgy hogy egyenletesen nem rángatva húzzuk. Ez egy órai gyakorlás után 5-10 lövésre fog csökkenni szériánként. Érdemes legalább 10-15 nyílvesszővel a tegezben kezdeni, hisz ezt 1 percen belül ellőjük, ha csak nem akarunk sokat sétálni. A célra lövés távolság körülbelül az íj legnagyobb lővés távolságának a felénél van, ha ennél messzebbre akarunk vele célra lőni, az már jóval nagyobb felkészültséget igényel, ezért kezdetben maradjunk ezen belül. Kezdjük közelről 5m kezdőként bőven elég, lassan növeljük a távolságot. A videón látszik, hogy négy és három újjal van kihúzva az íj húrja, minden újj a nyílvessző alatt található. Ennek sok oka van de a lényeg, hogy így biztosítható a legtöbb kihúzás, és a nyílvessző megfelelő pozicionálása. Gondoljunk bele, nem mindegy hogy 5-10 tonnát két, három, vagy négy újjal húzunk ki. Ha valaki már kipróbálta, hogy annyi lövést egyszerre leadjon hamar rájön, hogy az újait, alkarját, a kezét amin a nyílvessző kifut védeni kell!

Húzó erőnk növelése.

 

Az íjászok körében ez egy jelentős kérdés, általában csak addig próbálkoznak vele, míg fájdalom, vagy sérülés nem következik be. Az első reakció az, hogy túl erős az íj, a fizikai lehetőségeimhez képest. Ha ez így van akkor ez, hogy sikerült 2-3000 évvel ezelőtt más íjászoknak, akik 30-40 évig is használtak 80-120# húzó erejű íjakat ? Nem mással van a probléma? Az akkor élt emberek, nem rendelkeztek különleges test alkattal, izomzattal, mint manapság a „test építők".

Átlagos emberek voltak, pásztorok, városlakók, földművesek, stb..

A probléma az íj használatában van! 

Az íjászatnak a mindennapi munkavégzéshez kell hasonlítania, mint a favágás fejszével, a kőfaragás kalapáccsal vésővel, aratás kaszával, stb. Ezek a mozgásformák állnak legközelebb az ember felépítéséhez, ezeket a mozgásokat erőkifejtéseket az ember tartósan, hosszú ideig is képes végezni. A „hagyományos” íjászat mozdulatait a mindennapi munka végzés során nem igen használták, mint a nyújtott karral történő súly tartást, a több másodpercig tartó teljes izom összehúzódást, a megmerevedett nem folytonos mozgás, stb. Ezt a fajta mozgást és erőkifejtést az emberi szervezet nem tűri jól, és fájdalommal vissza is jelzi.

Én hiszem azt, hogy az idő előre haladtával, csak rontottunk az emberiség helyzetén, és ez, az íjászatra is igaz! Azzal, hogy erőltettük a minél könnyebb kihúzást, elértük, hogy az íjászatot rossz technikával csináljuk. Ennek a rossz technikának köszönhetően kénytelenek voltunk jelentősen csökkenteni a húzó erőt, és megjelentek az íjász sérülések. A jelenlegi tapasztalatok alapján több súlyos probléma is felszínre jött.

Ha erősebb íjra váltunk kis mértékben növeljünk a húzó erőn, kevesebb mint 10# értékben. A húzó erő növelésével csökkentsük a lövés számát is, addig amíg mind két íjjal ugyan akkora terhelést nem kap a szervezetünk. Ezt könnyen ki is számolhatjuk: Íj 45#; Ismétlés szám 20; Nyílvessző 15 darab (45#*20*15= 13500#). Ha váltunk erősebb íjra akkor: Íj 55#; Nyílvessző szám 15 darab (13500# / (55#*15)=16,3), tehát az ismétlések számát 16 kell csökkenteni, 20 helyett, ugyanakkora terheléshez. Persze bármelyik érték csökkenthető, a nyílvesszők száma is, a lényeg, hogy a terhelés ne változzon. Ha megszoktuk az új íjunkat lassan akár az ismétlés számon, akár a nyílvesszők számán emelhetünk. Ha túl nagy mértékben növeljük a húzó erőt megsérülhetünk!

Jelentős terhelés miatt a technika is változni fog! Az alap, hogy mind a két kéz feszít az nem, de az igen, hogy hogyan. Gyengébb íjnál magas a tartás, normál íj használatánál bele is lehet nézni a nyílvessző vonalába, a Szittya rövid íjnál csak közelítünk ehhez a íj tartáshoz, de sohasem érjük el (csak célra tartás van, nem pedig célzás). Ha még erősebb íjat használunk, az íjat csak mell magasságban feszítjük meg, és innét is indítjuk a nyílvesszőt, a videón ez jól látszik. Ebben a helyzetben már csak a gerincvelői idegrendszer irányít, semmi más, nincs lehetőség a magasabb agyi funkciók használatára, mert ahhoz célozni kellene. A mell magaságban tudjuk a legnagyobb erőt kifejteni, csak próbáljunk valamit a két kezünkkel szét húzni, tapasztalni fogjuk, hogy a kezünket automatikusan ebbe a magasságba emeljük. Ha ezt a lövési megoldást tapasztaljuk magunkon a gyakorlás közben, és még nem sajátítottuk el a megfelelő technikát, akkor az íj túl erős és/vagy túl sokat lövünk. Csak a teljes beidegződés után váltsunk erősebb íjra.

 

 

Ízületi fájdalom.

Ez általában az íjtartó kézben jelentkezik, ennek az alapvető oka, hogy az íjak jelentős húzás hossza miatt (szeretnénk minél messzebb, minél könnyebben lőni), az ember automatikusan kinyújtja az íjtartó karját, és csak a másik kezével feszíti meg az íjat. Ennek az lesz a következménye, a megfeszítésnél, hogy a teljes erő, a kar, könyök, váll ízületein halad át, ha elég erős az íj néha még „roppan” is az ízület.

Továbbá az ilyen kihúzás egyoldalúan terheli a test jobb, és bal oldalát, az izomzatot, ízületeket, és inak aszimmetrikus terhelése meg sosem jó! A lövés pillanatában egy nagy impulzus fut végig a karon, mivel az ízületek a csontokon ülnek fel, ennek a merev, nagyon kevéssé rugalmas rendszernek kell elszenvednie ezt, a dinamikus hatást. Az ízületek és csontok ebben a helyzetben 1-2mm tudnak összenyomódni a hosszukban, többet nem! Ha nyílvessző ilyen rövid úton adniá le a mozgási energiáját, mi történne vele? Valószínű a nyílvessző teste eltörne? Csodálkozunk, hogy az ízületünk és csontozatunk fáj, mivel a hatás és ellen hatás törvénye alapján, a nyílvessző impulzusát egy ellentétes impulzusból nyeri, az meg a karunk közvetítésével nyelődik el az egész testünkben!

A világ legjobb lengéscsillapítója az izom! Több szempontból is: zsugorodhat, nyúlhat, szabályozható erőssége, ellenállása, stb. Tehát ha a könyökünket behajtjuk ez a csodálatos funkció működésbe lép, az izmok 2-3cm is mozdulhatnak, a kar akár 20-40cm. Ilyen hosszú úton már egyenletes, és kis terhelés éri az ízületeket és csontokat.

 

Izom görcs.

A leggyakoribb oka, az izmok teljes húzás tartományában történő íj megfeszítése. Gyakran előfordul, hogy a nyílvessző hossza jóval nagyobb, mint az íjász húzás hosszúsága, és mi erőltetjük a további kihúzást. Az izmok a hátunkon már teljesen összehúzódtak, az ilyenkor történő további izom összehúzódás, izomgörcsöt eredményez. Az ilyen izom görcs hetekig megmarad, nyújtással, masszírozással feloldható. Általában az ilyen sérüléseket is a túl erős íjra fogják, pedig ha rövidítünk az íj kihúzásának a hosszán, vagy a nyílvesszőn, akkor a probléma megszűnik, és az erősebb íjat is tovább tudjuk használni.

 

Kifáradás.

Az ismételt lövés számunk öt alá csökken, itt is az szokott a hiba megjelölése lenni, hogy túl erős az íj, pedig nem biztos! Ha az íjat 2-3 másodpercig megfeszítve tartjuk, az legalább felére csökkenti a lövések leadható számát, ami jelentős! Igyekszünk célozgatni az íjjal, ami időbe kerül, de az izmaink ebben az összehúzódott állapotban történő tartása jelentős energiákat emészt fel, a célzó berendezések megjelenése az íjászatban, a problémát tovább súlyosbította. A probléma megoldása, hogy amint teljes húzás hosszúságra megfeszítettük az íjat, csak pár tized másodpercig tartsuk meg, és lőjünk, ez később század másodpercekre fog csökkenni a gyakorlással. A kezdetekben azt fogjuk tapasztalni, hogy nagyon pontatlanok lesznek a lövéseink, de ne adjuk fel, gyakorlás majd segít, és az idegrendszer megszokja, javulni fog a pontosságunk.

 

Sérülések.

A sérülések jelentősen befolyásolják a teljesítményt, én azt javasolnám, hogy sérülten soha ne vegyünk íjat a kezünkbe! Mindig várjuk meg a teljes regenerálódást, ez még az izomlázra is igaz. Ha ehhez nem tartjuk magunk, akkor a további sérülések már súlyosabbak lehetnek, és lehet, hogy íjat sem tudunk többé a kezünkbe venni, és használni. 

Lásd: Bow 70 lbs (Hun) Szittya Íjász

 

 

Pontosság.

 

Ahhoz, hogy az agyból átkerüljön a lövések irányítása a gerincbe, időre van szükség. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha mozdulat sorokat jól be is gyakoroltuk, akkor sem veszi át automatikusan a gerinc az irányítást. Ehhez időre van szükség. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy amikor az agy felismeri, hogy az ismétlődő mozdulatsorról van szó, kihelyezi a vezérlést a gerincnek, de ez a felismerés kezdetben, csak az 5.-7. lövésnél következik be, addig végig „döcög” a mozgás, majd jön egy nagyobb hiba, ezek után már a gerinc vezérel, és a mozgás gördülékeny lesz. Három hónap után 2.-3. lövésnél történt meg a vezérlés át adása, hat hónap után az 1. lövés után. A cél az hogy az íj megfogásától észre vegye a gerinc az ismétlődő mozgás sort, és innét már a gerinc irányítson. Ehhez az íj kivételét is gyakorolni kell, és kötni a nyílvesszők kivételéhez, így a teljes mozdulatsort, már a kezdetektől a gerinc irányítja, és nem lesz nagyobb hiba a mozgás sorban az irányítás átadásakor.

Pontosságot nem lehet erőltetni, az idővel jön meg. Mint a járás tanulásánál, nem lehet elvárni egy kis gyerektől, hogy tudjon nagy sebességgel futni, és még akadályokat is kikerülni futás közben, ehhez már nagy mértékű koordinációra, pontos irányításra lenne szükség. Egy járást tanuló gyermek örül ha nem esik el, örül ha van elég erő benn a járáshoz, és valahogy képes haladni. A gyors lövések technikájára ez ugyanúgy érvényes, elégedjünk meg azzal, ha egyáltalán lövéseket tudunk leadni, és nem hibázunk a mozdulat sorokban. A pontosságon csak az után tudunk javítani ha, rendelkezünk elég erővel, és jó, gördülékeny, pontos, kivitelezéssel. Nagyon nehéz előre haladni, hisz új idegi kapcsolatokat kell építeni szervezetünknek, ez nagyon ronthatja a hangulatunkat, és azt érezhetjük mintha egyáltalán nem haladnánk. De ne adjuk fel! Újra megtanulni járni is nagy kihívás, de ha eléggé akarjuk sikerülni fog!

A pontosságot befolyásoló tényező, nem csak a gördülékeny mozgáson múlik, sőt alapvetően egyáltalán nem ettől függ, hisz a cél megjelölését az agy végzi, a mozgás sort meg a gerinc vezérli. Az érzések nagyon komolyan befolyásolják a pontosságot, így a gyakorlás közben teljesen ki kell zárni, zavarják a gerinc irányítását, a mozdulat sort pontosan fogjuk végre hajtani, csak pontatlanok lesznek a találatok. Ugyan úgy pontatlanságot okoz a koncentráció hiánya is. Ép úgy mint a tűz fegyvereknél, ha a cél kereszt mozog a célon, akkor valahova a célba csapódik a golyó, viszont ha a cél kereszt egy ponton áll akkor oda. A koncentráció az íj esetében is, így befolyásolja a pontosságot, el kell érnünk, hogy mindig pontos ( fókuszált ) legyen a cél megjelölése.

A fáradság, a zaklatott lelki állapot, kialvatlanság, hangok, mások figyelme, stb. mind negatívan befolyásolhatják a találati pontosságot, ezekre is gyakorolni kell!

Az íj használatát érdemes videóra venni, és azt elemezni. Erre azért van szükség mert, nem mindig tudjuk mi okozza a hibáinkat, ha ezeket lehetőségünkben áll „lassított felvételben” vissza nézni, az sokat segíthet. Arról nem is beszélve, hogy a tünetet; mondjuk oldal lövést, több probléma együttes hatása is okozhatja, illetve ugyanazt a tünetet, akár két különböző hiba is előidézheti. Az itt leírt hibákban nem szerepelnek a hibás felszerelésből, és nem megfelelő technika hiányából adódó hibák. A gyors mozgás miatt ezek a hibák a lövés pillanatáig nem észlelhetőek, csak a hatásuk tapasztalható. Átlagos idejű lövés leadásánál, van lehetőség végig ellenőrizni a mozgást, és a beállításokat, a gyors lövéseknél azonban erre nem lesz lehetőség.

Nézzünk párat:

 

Oldal lövés:

Amikor a célponttól oldalirányba csapódnak be a nyílvesszők, ok:

• Az íj húrja nem ugrik ki megfelelően az íj mögül, a nyílvessző végigfut az íj mellett folyamatosan súrlódva, az íj karja oldalra dobja a nyílvesszőt (nyílvessző felőli oldalra tolódik a találat).
• Az íj húrja túlságosan kiugrik az íj karja mögül, a túlkompenzálás miatt (a nyílvessző kifutásának ellentétes oldalára megy a találat).
• A nyílvessző a gyors mozgás miatt, a kihúzáskor pattog a kifutó kézen ( nyílvessző felőli oldalra megy a találat). (6)
• Megrántjuk oldal irányba az íjat.

 

Magas lövés:

A célponthoz képest magasra megy a találat, ok:

• Az íjat tartó kéz magasan van, a nyílvesszőt megdobja a kezünk.
• Túl hosszú a hátrahúzás, a nyílvessző hegye a kezünkön van, lövéskor a nyílhegye (főleg a kúpos hegyek) ütést kapnak, és felfelé mozdulnak el. (5)
• A megszokotthoz képest, magasabb tartással húzzuk ki az íjat, és magasabban is adjuk le a lövést. (1)
• Fel toljuk az íjat.

 

Alacsony lövés:

A célponthoz képest alacsony a találat, ok:

• Íjtartó kezünk alacsonyan van, a kifutó nyílvessző hegye leesik.
• A megszokotthoz képest, alacsonyabb tartással húzzuk ki az íjat, és alacsonyabban is adjuk le a lövést.
• Le rántjuk az íjat.
• Rövid a kihúzás.

A magyarázatok végén szereplő zárójelbe tett számok, a „Bow 70#” videón látható lövések sorszámai, és a látható hibák fizikai okai. Ha a videót lassítva játsszátok le; kivéve az ötödik hibát (takarás miatt), láthatóvá válnak a hibák okai. Ezek a hibák, egyébként tipikus kesztyű okozta hibák, a lényeg csak röviden annyi, hogy a kéz a vastag kesztyű miatt érzéketlenebb, nem tud pontos visszajelzéssel szolgálni a gerincvelőnek, sem az íj sem a nyílvessző pontos helyzetéről, mozgásáról. Ez a fizikai része!

Elemezzük a Bow 70# lövéseit az irányítás, vezérlés szempontjából is:

1. Első lövés: még az agy irányít, a lövés indítása a megszokotthoz képest magas tartásban történik, magasra is megy.
2. Második lövés előkészítés: a második nyílvessző húrra illesztésénél látható hogy a „mozgás akadozik”, ebben a pillanatban veszi át az irányítást a gerinc, és ettől a pillanattól, a lövések befejezéséig a gerinc vezérli a mozgást.
3. Második, harmadik, negyedik lövés: ahogy a kell, nincs zavar, mozgás sorban, és a cél megjelölésében.
4. Ötödik lövés előtt: a jó lövések miatt örültem, ez rögtön megzavarta a gerinc irányítását, bár a mozdulatsor továbbra is gördülékenyen halad tovább, pontatlanságok kerültek bele (az íj túlhúzása 5., és a nyílvessző túlzott alátámasztása a nock alatt 6.).  

Tehát láthatjuk, hogy a hibák adódhatnak:

• Kevés gyakorlásból.
• Fizikai hibákból.
• Fizikai akadályok miatt.
• Mozgás vezérlésének nem megfelelő kihelyezéséből.
• Érzelmi okokból.
• Koncentrációs ( fókusz ) hibákból.

Lásd: Bow 70 lbs (Hun) Szittya Íjász

 

Youtub-os gyors lövés videók összehasonlítása.

Ezek ismeretében fontos volt, hogy írjak róluk, a Szittya gyalogos íjászat szemszögéből. A videókban bemutatott technikai megoldás figyelembe veszi a lehetséges körülményeket, ahol ezt a Szittyák is használhatták, és ahogy használhatták, és azt, hogy ma milyen íjat lehet a boltokban megkapni. Tehát nem az volt a cél, hogy mimnél gyorsabban lőjünk. Ezeknek a megoldásoknak egy része nem életszerű, egy másik részét nem használhatták, vagy csak korlátozott mértékben. Nézzük ennek részleteit.

Ezeknek a megoldásoknak a többsége abból indul ki, hogy csak egy íjász ad le lövéseket! A Szittyák váltott fegyvernemet használtak, az elképzelhetetlen, hogy egy ütközetben az elejétől a végéig, a kezükben íjjal rohangáltak. Ez egy teljesen védtelen helyzet, így nem tudták volna megvédeni magukat, mondjuk pajzzsal! A gyors lövés technikák mindegyike abból az alaphelyzetből indul ki, hogy a nyílvesszők vagy az íjtartó kézben, vagy a felhúzó kézben vannak. Ha mondjuk egy csata sorban voltak beállva, és mentek előre, mikor volt idejük elővenni a nyílvesszőket egyesével, beállítani a rögzítő kézben a vezértoll és nyílvessző ajak pozícióját, miközben íjjal lőtték őket, vagy a lovasság támadt rájuk, vagy áttörték előttük a soraikat az ellenfél gyalogosai? Ez még talán 3 nyílvesszővel elképzelhető, és meg is valósítható, de 10-15-20 nyílvesszőnél? Hol volt erre idejük ütközet közben, nem a körülöttük történő eseményeket figyelték, hanem ezzel foglalkoztak? Maximum az ütközet megkezdése előtt, de közben semmi kép! És mi a helyzet akkor, ha csak 3 nyílvesszőt tudott valaki el lőni a 10-ből, és fegyvernemet kellett váltania, mondjuk a fent leírt események egyike miatt? Lett volna elég idejük visszatenni a nyílveszőket a tegezbe egyesével, és az íjat meg a készenléti tegezbe? Aligha! Így két megoldást választhattak volna, vagy eldobják a nyílvesszőket és az íjat, vagy megpróbálják mondjuk a kard csapást, vagy a feléjük repülő nyílvesszőket, stb. íjjal kivédeni. Ez a megoldás lovas íjászatban kiválóan használható, (hisz távolabb mehettek az ütköző zónától a lövés előkészítéseket végrehajtatták, majd visszatérhettek az ütköző zónába) de a gyalogosan csak igen igen korlátozottan, vagy egyáltalán nem. Ezeknek a videókon néha látható, hogy a gyors lövés kényszere miatt az íjat néha csak "pengetik" (nem húzzák fel teljesen) vagy látható, hogy gyenge az íj. Ha ezt a lövési technikát alkalmazták volna régen az íjászok, még egy mellényt sem ütött volna át a nyílvessző! Néha az is látható illetve nem látható, hogy az így leadott lövés célzott e? Ilyen lövéseket se valószínű, hogy régen leadhattak volna. Az általam bemutatott megoldások abban életszerűek, hogy az íjász dönti el hány lövést akar és/vagy tud leadni, és mikor akar fegyvernemet váltani. Vagy ha a körülmények úgy hozzák és/vagy kényszerítik válthasson anélkül, hogy az íját, és nyílvesszőket elveszítené, vagy bele halt volna. Valamint a felhúzás az íj teljes húzás tartományára kiterjed, az íj ereje életszerű, a lövések célzottak. Ezek a megoldások közelebb állnak ahhoz, ahogy azt használhatták.

Ejtsünk néhány szót a gyorsaságról is. Ezeken a felvételeken akkor kezdik mérni az időt, amikor a tartó kézből elveszik a nyílvesszőt vagy az első nyílvesszőt ráillesztik az idegre (íj húrjára). Az időt tényleg innét kell mérni? Szerintem a lövés megkezdése nem innét indul, hanem onnét, hogy semmi sincs a kézben! A lövés előkészítése is beletartozik a lövés leadásába, nem? Az íj a készenléti tegezben, a nyílvesszők, a nyílvesszőtartó tegezben. Az idő onnét indul, hogy hozzányúlsz, az íjhoz, vagy a nyílvesszőkhöz. Ez az életszerű, különösen ha, Szittya gyalogos íjászatról van szó! Hisz az íjat fegyvernem váltássokkal használták, hol ezt, hol azt. Ha egyszerre minden a kezükben lett volna, hogyan használhatták volna hatékonyan őket? Tehát ha az egyik fegyvernemet nem használták eltették, és elővették a másikat, mondjuk az íjat, ha másik kellet eltették, és elővették a következőt. Ezért indul az idő az íj vagy a nyílvessző megérintésétől, ami persze ezeken a videókon ki van vágva. A fent leírt és videókon bemutatott technikákkal már három lövés leadható, miközben egy másik személy, még csak a 3 nyílvessző kézben történő pozicionálásával van elfoglalva, arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs arról mi történik körülötte, hisz a nyílvesszőket, és a kezét nézi. Az esetek egy részében az is látható, hogy különféle alap helyzeteket próbálnak összehasonlítani. Van fönt egy videó ahol Kassai Lajost, egy Holland fiút, és Legolast hasonlítja össze az alkotó. Kassai Lajos 12 nyílvesszőt tart az íjtartó kezében, a Holland fiú háti tegzet használ, Orland Bloom meg film trükköt. Ezeket a különféle alap helyzeteket, hogyan lehet összehasonlítani? Már önmagában az is befolyásolja a lövés leadás gyorsaságát, hogy milyen vastag ruha van rajtunk, a többi felszerelésről (páncél, sisak, pajzs, nyílvesszők anyaga, íj ereje, stb.) nem is beszélve. A ki indulási helyzetek is teljhessen különbözőek (hány nyílvesszőt fog el lőni 3-10-15-30-50 darabot, kézben tartja a nyílvesszőket, oldal vagy háti nyílvessző tegzet használ, stb.).

Ami a pontosságot illeti, a videók nagy részén úgy küszöbölik ki a pontatlanságot, hogy ne lehessen látni a nyílvesszők pontos helyzetét becsapódáskor. Ezt úgy lehet elérni, hogy a nyílvesszők eldőlő célt találnak el, dobó korongra lőnek, nincs hegye a nyílvesszőknek ezért csak eltalálják a célt majd leesnek, nagyon közelre lőnek. Ezekkel nincs baj, csak nem érzékeltetik azt, hogy milyen nehéz is ilyen gyorsaságnál pontos találatokat elérni.  

Ezeknek a videóknak nem a magamutogatás lenne a célja, hanem az, hogy ezeket a technikákat az íjász társadalom megismerhesse, lehetővé téve az információ szabad áramlását, a tudás nem magán tulajdon, hanem köz tulajdon! A félreértések elkerülése miatt fontosnak érzem leírni, hogy nagy tisztelője vagyok mindazoknak, akik az íjászat területén előrelépéseket tettek, és tesznek, nem áll szándékomban senki munkáját, elhivatottságát, szakértelmét kétségbe vonni, csökkenteni. A magam részéről az ezzel kapcsolatos igazságok feltárása, életszerű megközelítése volt a cél. Hisz eleink használati tárgyainak használata, elkészítése során, bepillantást nyerhetünk a gondolkodásmódjukba, életükbe. Ez által megteremtve a múlt, jelen, jövő folytonosságát....

 

Íj és pajzs.

 

A Szittyák felszerelésének fontos része a pajzs, ez jelentős védelmet adott, és szerintem legfontosabb is volt. A Szittyák használatában fontos volt a kialakítás, hisz az íj és pajzstartó kéz ugyan az volt. Mind két eszközt a másik jelentős akadályozása nélkül kellett tudni használni, persze a teljes akadályoztatást nem lehet kizárni. A pajzs és az íj együttes használata legalább háromszor nehezebbé teszi az íj használatát, legalább egy évi íjász gyakorlat ajánlott, különbem csak szenvedni fogunk. A pajzs akadályozza a mozgást először is a súlya, másodsorban a mérete, kiterjedése miatt. A videón látható egy oldalon réselt nagyméretű körpajzs 4,2kg, 1cm vastag, 80cm átmérőjű, bükk fa. A pajzs jelentősen terheli az íj tartó kezet és vállat, ez a tény befolyásolja a íjtartó kéz terhelését, a lövés pontosságát, a leadható lövések maximális számát, valamint befolyásolja a látószöget, és a láthatóság időtartamát. Amint jól látható két féle íjhasználat valósítható meg ezzel a pajzs típussal. Az első amikor az íj és a pajzs markolata is tartva van, a második amikor a pajzs markolat nincs tartva, csak az íj.

Nézzük az egyes megoldások sajátosságait.

Ennek az első tartásnak az előnye, hogy az íj elrakása nélkül is lehet más fegyvernemet használni, majd ha a lehetőségek úgy adták, gyorsan az íjat is használhatták. Hátránya, hogy a felhúzás pillanatában az íjtartókéz felőli oldalt kilencven fokban kitakarja a látóteret, igaz csak a felhúzás és az oldás közötti időtartamra 1-2 másodpercig. A jelentős súly többlet terheléssel jár, ami fokozza a kifáradást.

Ennek a második megoldásnak az az előnye hogy az íjtartó kezet nem, csak a vállat terheli a pajzs, nem takarja ki a látóteret, gyorsabb lövésleadást tett lehetővé, valamint a kifordulásig jó védelmet is ad. Kifordulás nélkül is illeszthető a nyílvessző, de akkor a teljes időtartamra szemből nem ad védelmet. Hátrány, hogy a pajzs csak lóg oldalt, nem aktív, a használatba vételéhez idő kell.

Az íj és pajzs használatának ezek a megoldásai vannak, persze ezek más testtartásban, más irányban, stb. sokféleképpen használhatók, és sok megoldás lehetséges.

Mind két megoldás használható álló és féltérdes, guggoló testtartásban is. A gyakorlás alatt is rá kellett jönnöm, hogy roppant kimerítő, nem is értem ezt hogy tudták használni egész nap, én fél óra után kifáradtam és gyakran tíz méterről sem találtam el célt. A Szittyák nagy állóképességgel rendelkeztek, ezen kívül még vagy 30 kg felszerelésük is volt, minden tiszteletem az övék! 

Lásd: Íj és pajzs- Bow and shield (Hun) Szittya Íjász

 

 

Rövid íj használata

 

 

 

 

 

Sikerült kifejleszteni egy rövid íjat (felajzva 97 cm, GEN II. ) ami sokkal közelebb áll ahhoz, az íj típushoz amit a Szittyák használtak, valamint egy hozzá illő nyílveszőt. Önmagában az íj és a nyílvessző mérte miatt, annak használata közben sokat tanulhatunk a használatáról.

Íj és nyílvessző!

 

Ebben a részben a Szittya lövés technikának azokat az elemeit vesszük sorra amelyek a nyílvessző és íj együttes használatát veszik nagyító alá. Nagyon sok ábrázolást találunk amin az íjász a tartó kéz túloldalán lövi ki a nyílvesszőit. Ezeknél a lövéseknél egy darab nyílvesszőt látunk. Ha több nyílvesszőt tartottak az íj tartó kezükben, a leggyakrabban az íjtartó kéz oldalán lőtték ki. Ennek a gyakorlati alkalmazás az oka. Ha több nyílvesszőt veszünk a kezünkbe, az íj mellett, azok takarják az íj oldalát. Persze lövés nem lehetetlen, és bizonyos körülmények között, meg is oldható, de bonyolultabb, erről még lesz szó. Az nagyon fontos, ezeknél a technikai megoldásoknál, hogy a nyílvesszők nagyon stabilak maradjanak a kézben, hisz sokat mozogtak. Ha nyílvesszők nincsenek erős tartással megfogva a mozgás, vagy más fegyvernem használata közben kieshetnek. A nyílvessző a hegyénél a legnehezebb, célszerű volt ennek közelében megfogni. Így a fa test kisebb tömege kisebb nyomatékot fejetett ki mozgás hatására. Ennek a fajta megfogásnak az lett az eredménye, hogy az íj markolatához közelebb került a hegy. Így a vessző kivétele és a kifutó kézre illesztése hamarabb megtörténhet, csökkentve a lövési időt. Fontos volt az is, hogy a nyílvesszők jól elkülönüljenek egymástól. Az összefogott nyílvessző kézből való kivételnél, főleg ha rendelkeznek vágó éllel, és „szakállal” egymást is kihúzhatják. Az is fontos, hogy a nyílvesszőknek sorrendje legyen, és az érzékelhető legyen. Előfordul, ha nem jó nyílvesszőt veszünk ki a kezünkből kiránthatjuk vele a másikat.

A legjobb megoldásnak az mutatkozott, ha a felső két ujjunk alá sorakoztatjuk fel a nyílvesszőket. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy így:

1. Szilárdan megfoghatjuk, a nyílvesszőket.

2. El tudjuk különíteni a nyílvesszőket egymástól.

3. Sorba rendezhetőek nyílvesszők.

4. A sorrend jól látható, melyik a következő nyílvessző amit fel tudunk használni.

Ennél a technikánál a még jól be fogható fa nyílvesszők maximális száma, 5-6 darab. Az ábrázolásokon nem is látni 2-3 darab nyílvesszőnél többet, nem is volt értelme többet be fogni, hisz az íjat is tartani kellet kilövéskor. A többi nyílvessző jól elfért a tegezben, onnét könnyen, és gyorsan elővehető volt.

A technika hátránya, hogy a nyílvesszők alatt lévő két ujjat, nyomni fogja a nyílvessző, ez a nyomás kilövéskor erősödni fog, a rezgések miatt. Ez körülbelül egy hónapig lesz így, utána az ujjunk megszokja.

Az emberi felépítésből adódik, hogy túl sok jó megoldás, nem létezik, persze a variációk száma végtelen, de nagyon fontos az egyszerűség. A bonyolult megoldásokban mindig több a hiba lehetősége is, és a Szittyák is az életüket kockáztatták volna, ha túl bonyolult megoldásokat választanak.

A filmekben bemutatott, kivitelezési tanács nem minden esetben egyezik meg a gyorslövés leadásával. A külömbség oka az, hogy a filmek a "járás" technikáját, mutatják be, a gyorslövéseknél már a "futás" technikája látható. Ahogy az ember gyorsul a technikák kivitelezésében, úgy kicsit változik is, sőt a saját egyéniség, mozgáskultura is hozzáadódik. Tehát lehet, hogy az itt bemutatott technikákat, a végén mindenki máskép vitelezi ki, egy kicsit, én csak az alapokat mutatom be.

Ime a lehetséges megoldások!

 

Lövés technika 1. rész: Scythian snapshot technology Part 1. ["Büki" method] (Hun) Szittya Íjász

Lövés technika 2.rész: Scythian snapshot technology Part 2. [Herakles metod] (Hun) Szittya Íjász

Lövés technika 3.rész: Scythian snapshot technology Part 3. [2. "Büki" metod] (Hun) Szittya Íjasz

Lövés technika 4.rész: Scythian snapshot technology Part 4. (Hun) Szittya Íjász

 

Derék összetett tegez

 

A készenléti tegez derék övre függesztésével kapcsolatban, az ábrázolásokon egy jobb kezes íjásznál látható a tegez jobb és bal oldalon is, vagy előre vagy hátra álló szájjal, az ideg (íj húrja) vagy felfelé nézett, vagy lefelé. A próbák közben az gyorsan egyértelművé vált, hogy ezek a megoldások bár működő képesek szörnyen nehézkessel, és körülményesek bár ezeknek is megvannak az előnyeik. Csak két példa, az első: ha az íjat a bal kezünkben tartjuk, és a tegez a bal oldalunkon van, és a szája hátrafelé néz, az ideg meg lefelé akkor:

1. Az íjat bal kézzel tudjuk kivenni hátrafelé mozgatva egészen addig, míg ki nem ér a tegezből a kezünket folyamatosan csúsztatni kell az íj testén, míg az alsó vége ki nem ér a tegezből. Ezt körülbelül a kétharmadáig kell így csinálni utána, már az íj kivehető.
2. Az íj karról el kell vinni a kezünket a markolathoz.
3. A markolatnál megfogva az ideg lefelé néz, ekkor a használathoz 180° -ot befelé el kell forgatni a jó pozícióhoz.
4. Most kellene kivenni a nyílvesszőt, csak hogy jobb kézzel nem érjük el, csak az íjtartó kezünkkel tudjuk hátrafelé kihúzni.
5. Ha ez megtörtént át kell adni a másik kezünkbe a nyílvesszőt, hogy az idegre helyezzük.

A második példa: ha az íjat a bal kezünkben tartjuk, és a tegez a bal oldalunkon van és a szája előre néz, az ideg meg felfelé akkor:

1. Az íjat a bal kezünkkel előre mozgatva enyhén előre hajolva egy mozdulattal a markolatnál fogva kihúzható az íj
2. Jobb kézzel kivehető nyílvessző a végén megfogva, de itt is előre kell hajolnunk a megfogáshoz és kihúzáshoz, ezt minden egyes nyílvesszővel meg kell csinálni
3. Ezzel a megoldással két problémát generáltunk: az íj túllóg a test vonalán, ha oldalt állunk bal oldallal az ütköző zóna felé, akkor az összes jobb kézzel tartott fegyvernek útban lesz
4. Ha bal oldalon van a tegez, akkor a pajzs mozgatásában akadályozni fogja a felhasználót

Sok nehézkes megoldást lehetne még ismertetni, de maradjunk a gyakorlatban legjobban megvalósítható megoldásnál, ami a gyorsaságot illeti.

A tegzet a legoptimálisabban az alsó képen látható módon rögzíteni. A tegez nem fekvő hanem inkább álló helyzetben körülbelül 10- 15°-os szögben, előre álló szájjal érdemes függeszteni. Nézzük az előnyeit.

1. Mind két kézzel elérhetőek, mind a nyílvesszők, mind az íj.
2. A nyílvesszők kivételekor a végén jól megfoghatók.
3. Az íj is egy mozdulattal a markolatnál megfogható, és elővehető, és vissza is rakható.
4. A nyílvesszők az íj ablakán keresztül egy mozdulattal kivehetőek, és az idegre (íj húrjára) illeszthetők
5. Nem lóg túl a test vonalán, és nem gátolja más fegyvernem használatát.
6. Mivel előre, és oldalt van rögzítve nem akadályozza a pajzs használatát.
7. Erdős, bozótos, sűrűn növényekkel benőtt területen sem az íj, sem a nyílvesszők nem akadnak el.

Bal kezes íjásznál ugyanúgy működik, csak a másik oldalra függesztve. 

 

 

Ez egy nagyon jó rekonstrukció, a tegez állását ás pozícióját illetően. Nagyon hasonló ahhoz ahogyan ezt sikerült modellezni. Bár valószínű, hogy inkább bal kezesé lehetett, és a jobb oldalon volt. Az íj test ebben a helyzetben felfelé áll, és a használathoz még át kellene fordítani, bár így is használható egy plusz mozdulattal.

 

 

   

Ez a modellezés, a használatát lásd alul.

Lásd: Fast shooting with bow-Schytian Bow and quiver prototype test (Hun) Szittya Íjász 

 

Nézzük az egyes szempontokat külön külön:

1. Ennek egyik előnye, hogy például válthatjuk az íjtartó kezet. Ha jobb kezesek vagyunk az íjat átvehetjük a bal kezünkbe is, és a másik kezünkkel is elérjük a nyílvesszőket gördülékenyen folytathatjuk tovább a lövések leadását ha ez a célszerű. Egy fekvő teljesen az oldalunkon elhelyezett nyílvessző tartó tegezzel ezt nem tudjuk megtenni.
2. Fontos volt, hogy a test vonalától ne távolodjunk el, mimnél szűkebben kivehetőek legyenek a nyílvesszők, ez könnyebben koordinálható mint a nagy ívű széles mozgás, pontosabb koordinációt lehetővé téve a mozgás is természetesebb, gyorsabb.
3. Ez a pozíció szavatolja, hogy a lehető legkevesebb mozgással az íj markolata megfelelő pozícióban legyen megfogva, kézre álljon, és mivel a kezünk nyílvessző kifutó is, ez is egyből jól beállítható, kis gyakorlás után a motoros memória elvégzi ezt a feladatot, különösebb odafigyelés nélkül. Nagy előny ha ezt, egyből megtehetjük, mert ha még forgatni kellene az íjat, az plusz időt emésztene fel.
4. Ez egy olyan szempont, ami csak akkor vált észlelhetővé, mikor ilyen rövid (55 cm) nyílvessző volt használva, ha hosszabb (75-80 cm) a nyílvessző, már túl magasra kellene emelni a kezünket, az arcunk elé a kihúzáskor, amivel nem bajlódnánk, ezért is nem volt ismert ez a megoldás az íjászatban. Ez a megoldás az íjtartó kéz enyhe behajlításával, a nyílvesszők abba a helyzetbe kerülnek, ahogy tulajdonképpen kilőjük őket.
5. Lényeges volt, hogy az íj a tegezben test felszínéhez közel maradjon, mert ha nem így lenne, a hátsó kéz előre irányuló mozgását (kard, fokos, lándzsa, stb.) gátolná, ami nem volna gyakorlatias. Ez a probléma főleg akkor jelentkezne, ha az ütköző zóna a test oldalánál lenne, onnét lenne várható a támadás. A pajzsot is gátolná, a test felszínéből ki álló íj, hisz nem tudnánk befordítani a test elé a pajzsot.
6. Igen, erre a problémára a pajzs használata közben bukkan rá az ember, és akkor nagyon nagy jelentőséggel bír, ha pajzsot is használunk. Én bal oldalon hordom a tarsolyom, és a pajzs folyton el akadt benne, mikor még a tegzet is teljesen oldalra raktam, kész volt a káosz. Ennek a problémának két megoldása lehetséges: eltarthatjuk a pajzsot a testünktől és a tegeztől úgy 15°-al. Ez a megoldás úgy fél óra után, nagyon megterheli az izmokat, és elfárad a kéz, tehát ez a megoldás felesleges, hisz van kevésbé fárasztó is. A probléma úgy orvosolható a legkönnyebben, ha nem teszünk semmit teljesen oldalra a pajzs felől az oldalunkra. Erről még lesz szó ejtve később.
7. Próbáljuk ki milyen egy felajzott íjjal az erdőben, vagy sűrű aljnövényzetben mozogni, ha csaknem fekvő készenléti tegezzel, vagy derék nyílvessző tartó tegezzel próbálunk ilyen terepen mozogni, ugyan azt tapasztaljuk. A csaknem álló tegeznek erre a sajátosságára akkor jöttem rá, mikor 80°-ban felfelé kezdtem el lőni, és a szél elsodorta a nyílvesszőt az erdőbe, és utána kellett mennem. Meglepődve tapasztaltam, hogy mivel a nyílvessző, és az íj vége a testhez simul, nem akad el semmiben, és viszonylag gyorsan tudok mozogni.

Mi ennek a megoldásnak a hátránya, mert hogy erről is kell beszélnünk. Alapvetően egy dolgot találtam, hogy akadályozza a láb szabad mozgását. Persze lehet bent szabadon mozogni, futni, letérdelni, hegyet mászni, stb., de háti tegezhez képest jobban akadályozza a helyváltoztatást, mozgást. Bármilyen megoldást is választunk, annak lesz előnye, és lesz hátránya is, mindig olyan megoldást válaszunk ami a legkényelmesebb, és ami legközelebb visz a cél eléréséhez.